Egy gyermekorvos tanácsai
Nemcsak az általános iskolai tanítók, tanárok, de a gyermekorvosok is egyre gyakrabban találkoznak a rendelőben fejfájós, fáradékony, kimerült gyerekekkel. A háttérben legtöbbször a helytelen táplálkozás, az elfelejtett reggeli húzódik meg.
Mintha a családok egyszerűen leszoktak volna a kényelmes és nyugodt reggelizésről. Az általános reggeli kapkodásban, rohanásban nem marad idő arra, hogy a kisiskolások például egy szelet kenyeret sovány felvágottal, paradicsommal, salátával, egy pohár gőzölgő tea vagy kakaó kíséretében elfogyasszanak. Pedig étkezéseink közül kiemelkedő szerepe van a tápanyagokban gazdag – szénhidrátokból, fehérjékből, zsiradékokból, vitaminokból és ásványi anyagokból álló – reggelinek, hiszen ez adja indulási energiánkat. S ha az elfelejtett reggeli mellett még a folyadékot sem pótoljuk, nincs azon mit csodálkozni, hogy az iskolában a második-harmadik óra után egyre sápadtabb, kedvetlenebb, fejfájós gyerekek szédelegnek.
No persze ahhoz, hogy reggel bőven legyen időnk a lehetőség szerinti közös étkezésre, a gyerekeknek idejében kell lefeküdniük. Aki nem fekszik korán, és nem szán elég időt a pihenésre, alvásra, aki késő éjszakáig számítógépezéssel vagy televíziózással múlatja az időt, nem tud reggel felkelni. A megszokott, és hétközben szigorúan betartott napirend, a ritmus bármennyire is nehéz a szülőknek azt minden áldott nap levezényelni, rendet teremt életünkben. A gyerekek – különösen kisiskolás, de még inkább óvodás korban – azt veszik természetesnek, és azt fogadják el számukra is magától értetődőnek, ami a család számára is az. Ha tehát reggelenként van időnk a nyugodt reggelire, feltöltődve indulhat a nap. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az iskolában a napközisek számára szolgáló reggeli valójában már tízórai, hiszen ebben az időben kerül sor annak elfogyasztására. Ha egy kisgyerek csupán ekkor eszik először, már kiéhezetten és fáradtan kezdi el a napját. Hangsúlyoznám a folyadék szerepét is. Sokszor tapasztalom, hogy a nagyobbak reggelijüket szénsavas, cukrozott üdítőitallal öblítik le, vagy éppen agyoncukrozott teával. A csapvíz, vagy a buborékmentes ásványvíz nem szerepel az innivalók listáján. Sőt, ha eléjük kerül, sokszor meg sem isszák! Csak azt tudom mondani, meghatározó szerepe van az otthoni, családi mintának, a megszokásnak.
Sok iskolában vannak már ital automaták. Hogyan lehet mérsékelni használatát? A kisgyerekeknek még nincs szüksége zsebpénzre, de jó, ha megbeszéljük velük már ekkor, hogy ezek az üdítőitalok bár finomak, mégsem tesznek jót. Persze nem kell drákói szigorral viszonyulni a kérdéshez – a felsősökkel beszéljük meg, hogy például hetente egyszer vehetnek az automatából. Az automatákról egyébiránt jó tapasztalatom is van. A XXII. kerületben, ahol dolgozom, az egyik általános iskolában gyümölcsautomata üzemel. A gyerekek örömmel veszik a friss gyümölcsöt, az automatát pedig naponta töltik újra. Hát így is lehet!
Az ebéd kérdését se hanyagoljuk el. Ha napközis a gyermekünk, érdemes végignéznünk a heti menüsort, hogy pontosan tudjuk, mit is kap ebédre. Amennyiben azt látjuk, hogy például egy-egy tartalmas, tápláló leves helyett többször egy héten ivólevet kapnak, próbáljuk meg otthon pótolni a hiányosságokat. Tudom jól, azért íratjuk be menzára vagy napközibe a srácokat, hogy délben meleg ebédet kapjanak, de nem elégedhetünk meg ennyivel, nyomon kell követnünk, hogy milyen ételféleségekből mennyit fogyasztanak.
A táplálkozásbeli hiányok kísérőjelensége a mozgáshiány. Egyre több a túlsúlyos gyerek, akik persze nem mozognak szívesen. S ha a testnevelés órán sincs sikerélményük, örökre elmehet a kedvük a mozgástól. Pedig a felesleges testsúly többlet ledolgozásának útja a kiegyensúlyozott táplálkozás mellett a rendszeres, aktív testmozgás. Vegyük tudomásul: a kövér kisgyerekek 50-70 százaléka kövér felnőtt lesz. A gyermekkori kövérséggel már megalapozzuk a későbbi betegségek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek korai kialakulását.
Az étezések ideális száma naponta öt, azaz reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsora. Óvodáskorban általában betartják ezt a szabályt, később, az iskolában sajnos egy étkezés gyakran elvész. Valóban nem könnyű a mindennapokban állandóan felügyelni gyermekeink étkezését, de mindenképpen megéri!